Mary Shelley fenti alcímet adta tizenkilenc évesen írt horror-klasszikusának, a Frankensteinnek, amit a legtöbb kiadás nem tüntetett fel a köteten. Prométheuszt legtöbben a görög mitológia alakjaként ismerjük, egy volt a titánok közül, aki ellopta a tüzet és az embereknek adta, amiért Zeusz arra kárhoztatta, hogy kikötözött testét minden nap egy keselyű támadta, a máját marcangolta, ami újra és újra visszanőtt. A római mitológiában azonban más történet jutott Prométheusznak: ott agyagból és vízből létrehoz egy férfit, vagyis életet teremt. Ezért adott művének alcímet Shelley. És nem, Frankenstein nem a teremtmény neve, hanem az őt létrehozó tudósé. A legismertebb alakban Boris Karloff által megmutatott lénynek nincs neve. Az élettelent és élőt elválasztó határ, az élet mesterséges, laboratóriumi körülmények között történő létrehozása ahogy a történelem során mindig, úgy ma is foglalkoztatja az emberiséget. A glasgow-i egyetem professzora, Lee Cronin tavaly tartott lebilincselő előadást a TEDxDanubián a témáról. Felteszi a kérdést, hogy mi az élet anyaga, hogyan tudunk létrehozni egy új, élő anyagot, és honnan tudjuk egyáltalán, hogy új életet fedeztünk fel. A mitológia, az irodalom és a filmek szörnyei, humanoid teremtményei persze, csak a fantázia szüleményei, ám sejtszinten talán nem is állunk olyan messze a teremtéstől.
