Érdekes kísérlet látott napvilágot nemrég: egy asztalra két Barbie babát tettek, egy hagyományos, anatómiailag eltorzított, szuper vékony darabot és egy úgynevezett normál Barbie-t, ami a közelmúltban jelent meg a játékboltok kínálatában és arányos idomokkal rendelkezik. A szobába kislányokat engedtek, rejtett kamerával figyelték őket. A kislányok mindegyike a „rendes” testfelépítésű babát vette el és kezdett vele játszani. Kérdés, vajon a gyerekek ösztönösen vonzódnak a természeteshez és utasítják el a manipulált dolgokat vagy egyszerűen az újdonság erejével hatott rájuk a sosem látott arányokkal rendelkező Barbie, ami amúgy anorexiás kivitelében is a világ legsikeresebb játék babája? És vajon a mesehősökkel ugyanez a helyzet? Vajon a réges-régi Ezeregyéjszaka meséinek szereplői hogyan torzulnak a Disney-filmekben? Aladdin, Szindbád vagy Ali baba ugyanazokat a funkciókat, szerepeket tölti-e be az idealizált animációs filmekben, mint az eredeti történetben? A mesét és a játékokat komolyan kell venni, erre hívta fel a figyelmet Kádár Annamária pszichológus is a TEDxDanubián tartott előadásán.