Megdöbbenéssel olvassuk, hogy az amerikai kampányban téma lett az ebola, egészen pontosa kampánytéma. Az amerikai demokraták a három hét múlva esedékes „félidős” választásokkal kapcsolatban azt állítják, hogy a republikánusok által kikényszerített szövetségi kiadáscsökkentések az országnak azt a képességét is csökkentették, hogy szembeszálljon a járvánnyal. A kormánypárt ezzel egyúttal megpróbál visszavágni az ellenzéknek azért az állításáért is, miszerint Barack Obama elnök nem tesz eleget az ebola leküzdéséért. Az idei kongresszusi választások tétje, hogy a képviselőházban többségben lévő republikánusok a szenátusban is el tudják-e hódítani a többséget. Ehhez nettó hat mandátumot kell megszerezniük a demokratáktól a szövetségi felsőházban, és ehhez azért használják fel ezt az éppen érzékeny témát, mivel a közvélemény-kutatások szerint az amerikaiakat jobban érdekli az ebola, mint a választások. A tavalyi TEDxDanubián Nermeen Shaikh előadását ajánljuk most, aki a szavak hatalmáról beszél, olyan kérdéseket feszegetve, minthogy mi a demokrácia ígérete, amiért oly sokan és sokáig küzdöttek? Mi benne a vonzó? Kertész Imrét is említi, aki a demokrácia alternatíváinak kudarcáról is írt, majd Walter Benjamint, aki szerint nincs olyan dokumentuma a civilizációnak, amely ne lenne egyben a barbarizmus dokumentuma is. Ugyanakkor megtanuljuk elkendőzni a barbarizmust. Nyelvi, politikai, kulturális eszközeink vannak erre. Létezik egyfajta hurrá optimizmus, miszerint még sosem volt ilyen szép és jó az élet, ez a termelésen alapuló, fogyasztói társadalom kultúrája, mely túlharsogja az éhezők, menekültek és nyomornegyedben lakók csendjét. A nagy kampánybeszédek mellett figyeljünk a csendekre is!
