Az idén is odaítélték az IgNobel-díjakat azoknak, akik a leghaszontalanabb tudományos kutatásokat végezték. A Nobel-díj paródiájaként is felfogható „elismerést” egy amerikai vicclap, az Annals of Improbable Research osztja immár 1991 óta. A dolog szarkazmusát jól megvilágítják az idei díjazottak is: a fizika területén a díjat kiérdemlő japán kutatók azt vizsgálták, az ember elvágódása előtti pillanatban milyen viszony van a cipőtalp és a banánhéj, illetve a banánhéj és a padló között. Hm. Az idegtudomány területén Ig-jeleskedő kínai-kanadai csoport azt elemezte, mi történik az egyes emberek agyában, amikor a pirítóson Jézus arcát vélik felfedezni. Ezt a jelenséget egyébként pareidoliának nevezi a tudomány, és ez történik az agyunkban akkor is, amikor például a felhőkben állatokat látunk. A pszichológiai díjat bezsebelő nemzetközi társaság arra a következtetésre jutott hosszadalmas munkával, hogy a sokáig fennmaradó emberek önimádók, sőt nagyobb eséllyel pszichopaták, mint az idejében nyugovóra térők. Művészeti IgNobel-díjat ért annak elemzése, hogy az egyes emberek milyen fájdalmat éreznek egy ronda festmény láttán, de biológusok azt is bebizonyították, hogy a kutyák a Föld mágneses tereit is figyelembe veszik ürítés közben. A díjátadót idén is a Harvard Egyetem színháztermében tartották, ahová a díjazottak saját költségükön utaztak, és egy kézrázáson kívül nem is kaptak semmit. Ezek után nem tennénk be ide egy tudományos videót a TEDxDanubia minőségi és kifogástalan tárházából, inkább kivételesen örüljünk együtt egy kis zenének.
