Kapkodjuk a fejünket a technika, azon belül is az audiovizuális és számítástechnikai technológia rohamléptekben történő fejlődésén. Egy összeállítás közzé is tette, melyik az a tíz emblematikus adatrögzítő és hordozó formátum, ami az elmúlt években halt ki szinte nyom nélkül.Ilyen például a VCR, az első kazettás videomagnó formátum, ami két egymás tetejére rakott orsót tartalmazott.Vagy a CVC azaz Compact Video Cassette, a hangkazetta megnövesztett változata. Érdekes volt a Laserdisc is, a CD-t megelőző optikai lemez, a rajta analóg módon lévő videofilmet ugyanis lézerfej olvasta le. Aztán volt ugyebár a VIDEO2000, ami egy, a VHS-rendszerrel megegyező méretű formátum, de megfordítható kazettával. A CD után, de a DVD előtt létezett a Philips CD-interaktív rendszer, és ha már Philips, emlékezzünk jó szívvel a DCC, azaz Digital Compact Cassette formátumukra, amely összesen négy évet élt. Ehhez képest viszonylag hosszú életű volt, hiszen 2013-ig gyártották a MiniDisc-et, ami kicsit rosszabb minőséggel volt megáldva, mint a CD, ellenben praktikus volt. A DVD előtt voltak VideoCD és SVCD lemezek, utóbbi jobb minőségű volt, ám mindössze 38 percnyi anyag fért rá. Az otthoni profi hangrögzítés eszközeként istenítették a DAT-ot (Digital Audio Tape), ami a videomagnó elvén működött, de csak hangot vett fel, azt viszont jó minőségben. A SACD és DVD-Audio formátumokat a CD jobb minőségű utódjának szánták, sorsukat, illetve hiányukat tudjuk, ismerjük. Fanatikus gyűjtőknél megtalálhatók ezek az eszközök, akik a rohanó időt így némileg konzerválják. Teszi ezt Kutor László mesterséges-intelligencia és mobilinformatika tanár, aki az információtechnológia relikviáit halmozta fel az évtizedek során, és be is mutatta legértékesebb darabjait az idei TEDxDanubián. Tudnunk kell ezekről, hogy a világ ne rohanjon el mellettünk.
