Helyi idő szerint vasárnap zajlott a zeneipar nagy ünnepe a Grammy-gála, amit rajongók hada követ világszerte, és akik nélkül sem az előadók, sem a kiadók nem léteznének. De vajon a piedesztálra emelt sztárok “isten-sztátusza” milyen kapcsolatot enged a rajongókkal? Lehetséges, hogy ne kizárólag a jegy- és lemezeladások generálásáról szóljon a közönség és a zenészek (menedzsment) közötti kapcsolat? Lehet-e meghitt egy távolról csodált személy és egy tömeg közötti viszony? Amanda Palmer utóbbiról mesél, és a kérés művészetéről.
