Az emberi hangból sokszor, sokan megpróbálták már kihozni a maximumot, tágították a lehetőségeit, szembe mentek a biológia szabályaival is a történelem során. Az egyházi énekek és kórusok világában egészen a 19. század végéig divatban volt a kasztrálás, vagyis a csengő-bongó hangú kisfiúk tehetségének és lehetőségeinek „konzerválása”. A leghíresebb kasztrált szupersztár Farinelli volt a 18. században, mennyei hangjának gyógyító erőt is tulajdonítottak. Nem is voltak könnyű helyzetben a róla életrajzi filmet forgató művészek 1994-ben. Bár hangfelvételen egyetlen kasztrált hangja maradt fenn csupán a 20. század elején, azt tudni lehet, hogy sem a női szoprán, sem a férfi kontratenor hanggal nem helyettesíthető a főhőst játszó színész hangja. Szerencsére a digitális technika segíti ilyenkor a filmeseket, akik egy kontratenor és egy szoprán énekes (Derek Lee Ragin és Ewa Mallas Godlewska) hangját egészítették ki digitális változtatásokkal, így érték el a filmben Farinelli különleges és éteri hangfekvését. Az emberi hanggal érdemes foglalkozni és kísérletezni, hiszen sokszor egészen elképesztő dolgokat produkál. Bartha Márk a tavalyi TEDxDanubián elhangzott előadása remek példa erre.
