Nagyon érzéketlennek vagy kőszívűnek kell lenni ahhoz, hogy ne húzzuk legalább mosolyra a szánkat, ha meglátunk egy kisgyereket, a legtöbben pedig képesek egészen elolvadni a csöppségek látványától. De vajon miért találjuk ellenállhatatlannak a babákat, miért érzünk legyőzhetetlennek tűnő vágyat az ölelgetésükre, megóvásukra? Az ASAP Science biológusai kutatták a kérdést antropológiai alapokon, és szerintük az automatikus gondoskodási ösztönt – mellyel egyedüliként rendelkezünk közeli rokonaink között is – azért érezzük, mert utódaink magatehetetlenül jönnek a világra, és hosszú gondoskodást igényelnek, míg önállóan élni tudják az életüket. Éppen ezért genetikailag belénk íródott a forgatókönyv, mely szerint bizonyos formák, mint a nagy kerek fej, a hatalmas szemek, a kerek test, a kiálló pofazacskók és a puha bőr hatására elérzékenyülünk. Annyira vonzódunk ezekhez a vonásokhoz, hogy kutyákon, macskákon, sőt például autókon is imádjuk. Az utódról való gondoskodást azonban nem mindenki teheti meg, a fejlődő országokban több millió újszülött hal meg évente többek között az inkubátorok hiánya miatt. Jane Chen egy olyan találmányt mutat be TED-előadásán, amely olcsón és biztonságosan mentheti meg a szerencsétlen sorsú csecsemők életét.