Mondj egy híres meseírót! Alighanem a Grimm testvérek mellett mindenkinek a dánok nemzeti büszkesége, Hans Christian Andersen ugrik be először. Bár, arról megoszlanak a vélemények, hogy sokszor cseppet sem mókás, sőt szomorú és szívszorító történetei valóban gyermekeknek valók-e, ám tény, hogy a Grimmek horrorisztikus műveivel ellentétben, ő valóban gyermekkönyv írására kapott megbízást. Így születtek az olyan klasszikus szereplői, mint a kis gyufaárus lány, a rendíthetetlen ólomkatona vagy a kis hableány. Andersen meséin keresztül láttatott világképét nagyban meghatározta, hogy Asperger szindrómában élt, ami egy neurobiológiai fejlődési zavar, az autizmus enyhébb fajtája. Akkoriban természetesen ezt nem diagnosztizálták, így az egyébként 185 cm magas, kék szemű fiút egyszerűen visszahúzódónak, nem barátkozónak tartották. Nem mellesleg a világtörténelemben számos nagy koponyát érintett az Asperger szindróma, Einsteintől kezdve Spielbergig. Aki autentikus körülmények között akarja magába szívni a nagy történetírók szellemiségét, látogasson el Rómában a ma is álló Antico Caffe Grecóba, ahol Andersenen kívül megfordult többek között Dickens, Ibsen, Mary Shelly és Lord Byron is. Aki viszont sokat szeretne tudni arról, hogy miért mondunk meséket és mit tanulhatunk a mesehősöktől, nézze meg itt Kádár Annamária pszichológus, kommunikációs szakember, a Mesepszichológia című könyv szerzője előadását az idei TEDxDanubián.
