Nyár van, a szabadtéri fesztiválom szezonja, a bőséges hazai kínálatból is mindenki igazán megtalálja a kedvére valót. És bár manapság nincs vasfüggöny, kétpólusú világrend, a zene ugyanazt fejezi ki: a szabadságot, a szólásszabadságot, a mozgás, a hit, a gondolkodás szabadságát. Noha mi már a közösségi média felületein is kifejezhetjük magunkat, nem is olyan régen ez nem volt így, a zene volt az egyetlen, ami összekötötte a különböző világrendek, ideológiákra berendezkedett országok fiataljait. Simonyi András és Markos Kounalakis három évvel ezelőtti közös visszaemlékezése a TEDxDanubián ma is elemi erővel hat és roppant aktuális. San Francisco és Budapest, nyugat és kelet, mégis, mintha egymás mellett éltek volna ugyanazon értékek mentén. Az egyetlen különbség a demokrácia hiánya volt, de ahogy Simonyi mondja mosolyogva: „Amikor a Szabad Európát hallgattam, olyan érzésem volt, hogy én is ott jártam Los Angelesben, San Fransiscoban, Berlinben… Nyugat Berlinben!”
