A bejegyzés címe egyben Jafar Panahi iráni filmrendező egyik leghíresebb és legtöbb díjat nyert filmjének címe. Sajnos, Panahi nem csak a filmjeiről ismert, hanem arról, hogy hazájában hat éves börtönbüntetésre ítélték „nemzetbiztonság ellen irányuló tevékenység és propaganda” címén. A rendező „bűne” az volt, hogy filmet kezdett forgatni a Mahmúd Ahmadinezsád elnök vitatott újraválasztását követő zűrzavarról. Mellékbüntetésként húsz éven át nem forgathat, és nem írhat forgatókönyvet, sőt a hazáját sem hagyhatja el. Hiába a nemzetközi tiltakozás, hiába hívták és várták Panahit a Berlinale és a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijébe, nem mehetett el. Börtönében éhségsztrájkolt fogva tartásának körülményei ellen. Panahi honfitársa, Taghi Amirani, az idei TEDxDanubia előadója szabadabban alkothat filmrendezőként, hiszen 1975 óta Londonban él, és bár szívében iráni, agya brit. Woody Allennél tanult, alkotásai rendszeresen megjelennek a brit tévécsatornákon. Előadásában érdekes és egyedi munkamódszeréről beszél. És noha ő nem tesz említést koncepciós alapon elítélt honfitársáról és kollégájáról, előadása megtekintése közben itthon is érdemes észben tartani Panahi esetét.
