A webkorszak alapjaiban állítja át a marketing világát is. Ahol az adat, ott a hatalom. És ez nem csak az országok közötti információharcot jelenti, hanem a személyes marketing megjelenését is magával hozza, hála a social media térnyerésének. Ki ne találkozott volna azzal az érzéssel, mintha a számítógépe tudná, éppen mire vágyik, hová tervez utazást vagy titokban milyen autóról álmodozott úgy, hogy az asszony meg ne neszelje. És a számítógép, pontosabban a hálózat, amelynek mindannyian részesei vagyunk, valóban tudja ezeket a dolgokat, ugyanis megszerzett adataink, saját magunk által betáplált fogyasztási szokásaink értékes árucikket jelentenek a különböző vállalatoknak. Jó pénzért adják-veszik a tudást, hogy éppen mi jár a fejünkben. Utópisztikusan hangzik? Pedig ez ma már a kőkemény valóság. Andrew Keen író, akit a szilícium völgy antikrisztusaként emlegetnek, már három évvel ezelőtti TEDxDanubia-előadásában kifejtette, hogy az adat az új olaj, magyarán azé a hatalom, aki ezeket az információkat birtokolja. Keen rámutat, hogy a web2.0 egy nagy utópisztikus társadalom, az internet isteníti a lelkes amatőrt, miközben aláássa a szaktudást. Fontos dolog arról gondolkodni, hogyan tud az egyéni szabadság megmaradni ebben a hálózatokra épített világban. Miközben arra vágytunk, hogy a mennyországba jussunk eljutottunk a pokolba, naponta millióan figyelik digitálisan, hogy mit csinálunk, merre járunk, hol vásárolunk, kivel barátkozunk.
